Forrás: Wikipédia

John Ronald Reuel Tolkien (1892. január 3. – 1973. szeptember 2.) az oxfordi egyetemen az angolszász nyelv professzora 1925 és 1945 között, az angol nyelv és irodalom professzora 1945-től 1959-ig, de neve a nagyközönség körében inkább írói és költői munkái miatt ismert.

A tudományos életen kívül Tolkient leggyakrabban A Gyűrűk Ura, valamint az ezt megelőző A babó (A hobbit) szerzőjeként ismerik. Középfölde eredetével és történelmével foglalkozó könyve, A szilmarilok szintén igen ismert. Ezen művek folyamatos és időtálló népszerűsége alapozta meg Tolkien hírnevét a modern fantasy atyjaként.

Ezeken túl számos tudományos munkája kapcsolódik a Beowulf, Sir Gawain és a Zöld Lovag témákhoz. Az „Inklings” („Tintanyalók”) irodalmi vitakörhöz tartozott és C. S. Lewis közeli barátja volt.

Később megismerte Edith Brattet, élete első és legnagyobb szerelmét, aki hozzá hasonlóan árva volt, s akivel egy házban lakott. Anyja halála utáni gyámja, Francis Xavier Morgan atya, egy katolikus pap, megtiltotta, hogy találkozzanak, egészen addig, amíg Tolkien három év múlva el nem éri a nagykorúságot. Tolkien legalább annyira ragaszkodott gyámjához, mint Edithez, ezért a hároméves tilalmi időszakot betartotta, de ennek lejártával azonnal feleségül vette Edithet (1916 március 22.). Őt később Lúthien alakjában örökítette meg. „Ő volt az én Lúthienem” - írta később egy levelében fiának, Christophernek.

Fiatal korban fordult érdeklődése a nyelvek irányába. Az olyan antik vagy ősi eredetű nyelvek, mint a latin, az ógörög, a welsh (Wales-i), a gót, az óskandináv nyelvek, az óangol különféle változatai, és a finn, különösen elbűvölték. Már ebben a korban, illetve Oxfordi egyetemi évei alatt, megkezdte kitalált nyelveinek kidolgozását (1915-re már igen előrehaladt a tündenyelvek kidolgozásában). Ezekben az években alapította legközelebbi barátaival a T.C.S.B.-kört (Tea Club, Barrowian Society, azaz Barrowiánus TeaKlub Társaság), ami egy nem hivatalos irodalmi önképzőkör volt, mely rendszeres időközönként összeült, a tagok egymás verseit és felolvasásait hallgatták, illetve szatirikus színdarabokat adtak elő. Tolkien is nekik olvasta fel első verseit, melyekben már megjelennek a tündérek, manók és hasonló mitológiai alakok.
Tolkien az I. világháború idején, még egyetemistaként, csatlakozott a brit hadsereghez, és a sereg legtöbbször kitüntetett egységében szolgált. Szemtanúja volt rengeteg bajtársa, köztük közeli barátai halálának, sőt ő maga is kórházba került. Lábadozása idején kezdte el írni mitológián és népköltészeten alapuló történeteit, melyeknek Az elveszett mesék könyve címet adta. Műveinek tanulmányozói szerint írását nagyban befolyásolta a háború, a képzelet segítségével próbált elmenekülni a gyárak, gépek, fegyverek és bombák huszadik századából.

A világháború után, 1918 novemberétől Tolkien részt vett az oxfordi New English Dictionary (Új Angol Szótár) készítésében, melynek szerkesztőségébe egykori izlandinyelv-tanára, William Craigie ajánlotta be. Ebben az időszakban családjával Oxfordba költözött. 1920-ban az angol nyelv docenseként a leedsi egyetemen vállalt munkát, és 1921-től kezdve a család Leedsben is lakott; 1925-ben azonban visszatért Oxfordba az angolszász nyelv professzoraként.

1917-ben megszületik első fia, John; 1920-ban megszületik második fia, Michael; 1924-ben a harmadik gyermeke, Christopher Reuel Tolkien (később az apa posztumusz műveinek szerkesztője és társszerzője).

1945-ben az oxfordi Merton College-ba került, itt az angol nyelv és irodalom professzora lett, és egészen 1959-es nyugdíjba vonulásáig betöltötte posztját.

1973 kora őszén megbetegedett (régebb óta kedélybetegség gyötörte és emésztési panaszai is voltak), augusztus 30-án csütörtök éjjel rosszul lett, ezért egy Bournemouth közeli magánkórházba vitték. Állapota egyre rosszabbá vált, akut vérző gyomorfekélyt diagnosztizáltak az őt kezelő orvosok, amely elfertőződött, és a fertőzés gyorsan terjedt; végül szeptember 2.-án, szombaton kora reggel végzett vele.

Az oxfordi Wolvercote temetőben Tolkien és felesége sírkövének felirata Berennek és Lúthiennek nevezi őket, utalásként Középfölde legszebb szerelmi történetének főszereplőire.

A hobbit c. könyvhöz Tolkien maga rajzolt egy térképet - hogy illusztrálja a történéseket - a tízéves Rayner Unwin javaslatára, aki a Stanley Unwin Tolkien történetének kiadójának a fia volt. A fiú apja kérésére olvasta el és véleményezte a kéziratot. Bár eredetileg csak Thror térképének egy változata készült el, de később egy gazdagon illusztrált könyv lett belőle. Mindebben az is közrejátszott, hogy Tolkien több mint harminc éve működött amatőr művészként. A rajzolás és festés kikapcsolódási formák voltak. Autodidakta módon tanulta őket. Anyai nagyapjától, John Suffieldtől is ellesett egyet s mást, aki karácsonyi üdvözlőlapokat rajzolt és gyönyörű kalligráfiákat készített. Különösen érdekelték a tájak és az építészet. Az alakot és portré ábrázolásban nem volt túl tehetséges. Sok a képzeletének szülötte, míg mások irodalmi témájúak. (Pl. Nagy Folyó felső folyásának térképe, a Magányos Hegy és környéke, a Hosszú Tó térképe
és a Magányos Hegy.)
A könyv illusztrációjának egyre több rajzot küldött Tolkien a kiadónak. Így készült el a Vadonföld térképe, Bakacsinerdő, A Tündekirály kapuja, Tóváros és Az elülső kapu. Majd a Domb: Hobbitfalva a Nagyvízen túl,, A trollok, A hegyi ösvény, A Ködhegység a Sasfészektől nyugatra a koboldok kapuja felé nézve, Beorn csarnoka, A zsáklaki előszoba, Zsákos Bilbó úr rezidenciája. Tolkien nem volt wzwktől elragadtatva, de a kiadónak nagyon tetszett. Eredetileg nem kalkuláltak ezeknek nyomdai költségével, mivel gyerekkönyvnek szánva ne akarták túl drágán adni, de mégsem hagyhatták ki belőle.

A hobbit 1937. szeptember 21-én jelent meg a George Allen & Unwin gondozásában. Az első kiadásban még csak fekete-fehér grafikák voltak, a későbbiekhez már elkészült a Völgyzugoly, Bilbó ébredése, amikor a korai nap már a szemébe sütött", Bilbó érkezése a tutajtündék kunyhóihoz, Párbeszéd Smauggal és A Domb színes változata. A korai kritikák legtöbbször pozitívan nyilatkoznak A hobbit illusztrációiról, Tolkien fantáziadús, izgalmas, és aprólékos stílusáról, egységes és részletekbe menő ábrázolásmódjáról.

Tolkien szeretett volna jobb minőségű grafikákat rajzolni a megjelenő könyvéhez, ezért az utolsó illusztrációiba sok munkát fektetett. Sok Hobbit-kép csak számos vázlat után nyerte el végleges formáját.